SAJTÓ
Interjú a Magyar Nemzetben
Párbeszéd a zenéről címmel járja az egyetemi kollégiumokat a két Mezítlábas zenész, Koltai Katalin gitár- és Bodrogi Éva énekművész, akik egy éve útjára indított projektjükkel valódi párbeszédet szeretnének kezdeményezni a zenéről – a Bethlen Gábor alapítványnak köszönhetően már Kolozsváron is, ahol vasárnap már második alkalommal szólítják meg a Mikó Imre Szakkollégium hallgatóit.
Hosszú ideje a zeneoktatás silányodását, az énekórák számának csökkentését hibáztatjuk a komolyzene közönségének egyre drasztikusabb fogyásáért, és az átlagfizetésből nem megfizethető jegyárakat okoljuk azért, hogy egyre inkább elitizmusról beszélhetünk egy-egy klasszikus hangverseny vagy operapremier kapcsán. A Mezítlábas zenészek azonban ahelyett, hogy beletörődtek volna ezekbe az egyébként létező folyamatokba, olyan megoldásokat kerestek, amelyek segítségével mégis közelebb vihetik a komolyzenei értékeket a fiatalsághoz. Ahhoz az egyetemista korosztályhoz, amelyik minimális zenei műveltséggel rendelkezik, a hangversenyélettől pedig három lépés távolságot tart, a klasszikus zene iránt nem érdeklődik, noha nagy valószínűséggel jóformán valódi koncertélménye sincs.
A Párbeszéd a zenéről egy háromrészes előadássorozat,
amely fokozatosan vezeti be a klasszikus zene értékeibe a hallgatóságot. Az
első rész a Zenei utazás címet viseli, ez francia és dél-amerikai zeneművekből
épül fel, valamint egy interaktív, a közönség által színes kártyákkal
irányított improvizációból. A második rész a Gyabronka József színművésszel
közös Mezítlábas operájuk, a harmadik pedig kortárs magyar műsor. Amikor azt
kérdezem, mennyire rettenti el a zeneileg egyébként is képzetlen, popzenén élő
diákokat a kortárs tematika, azt válaszolják: addigra már kialakult a kölcsönös
bizalom, és talán ez a kulcsa a sikerüknek is. A kortárs művet a zeneszerző
személyes segítségével és egy amerikai improvizációs technika, a „soundpainting”
segítségével igyekeznek megértetni a hallgatósággal. – Ezzel a módszerrel
fokozatosan mutatjuk be a mű hangkészletét, struktúráját, belső összefüggéseit.
Ha pedig értik, miről szól, sokkal könnyebben be is fogadják –állítják a Mezítlábas zenészek. Maga a
„mezítlábas” szó egyébként az őszinteségre, a természetességre, a bizalomra és
a határok nélküliségre utal – utóbbit műfajilag és a művészetek közti határok
feszegetésére is értik. Utóbbit elsősorban színészekkel való együttműködésük
valósítja meg, a Mezítlábas opera mellett fontos előadásuk a Made in China is,
amelyet a Krétakörrel készítettek, de játszottak már együtt a Dresch-Lukács
duóval is, Bartek Zsolt klarinétművésszel pedig egyfajta „világzenés” műsort
készítettek.
– Köztudott: a klasszikus zene elveszette a közönségét,
és egyre nagyobb a szakadék a társadalom nagyobbik része és a képzett
muzsikusok között. Ennek egyik elsődleges oka a nem megfelelő kommunikáció. A
klasszikus hangversenyéletből hiányzik mindenfajta kommunikáció, így a fiatalok
mintegy idegen nyelvként élik meg a komolyzenét. Mi éppen azt keressük ezzel a
sorozattal, hogyan lehetne valódi párbeszéddel megszólítani és bevezetni őket a
zene rejtelmeibe – mondja Koltai Katalin Junior Prima díjas gitárművész és
zenepedagógus, aki hozzáteszi: fontosnak tartják, hogy úgy menjenek el a
kollégiumokba az egyetemistákhoz, hogy feledtessék a művész-közönség
hangversenytermi hierarchiáját. – A művész a kivilágított színpadon áll, a
közönség az elsötétített, süllyesztett nézőtéren ül. Így eleve lehetetlen
közöttük a párbeszéd – folytatja. A párbeszédnek, a kölcsönhatásnak pedig
különösen nagy a jelentősége minden előadóművészet esetén, hiszen akkor jó
igazán egy előadás, ha részévé válik a közönség azáltal, hogy a reakciója
alakítja az előadói folyamatot. Ennek persze előfeltétele, hogy a közönség
értse a művet.
A Mezítlábas zenészek is gyakran találkoznak azonban a
legalapvetőbb problémával, vagyis hogy a kevésbé jelentős koncerttermek
közönsége általában felkészületlen, és a zenész arra kényszerül, hogy ne csak
muzsikáljon, de meséljen is a művekről. Koltai Katalin és Bodrogi Éva ebben már
tapasztalatot szerzett, de azt nem tagadják: a magyar zeneművészeti
felsőoktatás gyakorlatilag tudomást sem véve erről a problémáról egyáltalán nem
készíti fel erre a növendékeket. Sőt, inkább mesterségesen burokban tartják
zeneiskolás koruktól fogva a zenei pályára készülőket, hiszen az intézményekben
folyamatosan biztosítják az értő közönséget a koncertek során. Bodrogi Éva énekművész
viszont megjegyzi: ő Angliában tanult, és ott már korábban léptek a képzés
terén is. – Ott egy épületben van a dzsessz tanszak, a színművészeti és a
klasszikus zenei tanszék. Előfordult olyan is, hogy egy közeli pubban adtunk
elő egy operát, ahová eljártak a környék öltönyös üzletemberei is, így
szembesültünk a valódi közönséggel – meséli.